Áttérés a határozatra
A közepéig leírtad a történetedet, gratulálok! Vagy talán még nem jutottál el idáig, de már előre gondolkodsz. Ennek ellenére megérdemel néhány elismerést. Még ha még nem is kezdted el, az a tény, hogy ezt olvasod, azt jelenti, hogy könyvet szeretnél írni. Köszönet neked is!
Elérkeztél a félelmetes középponthoz, sikeresen átlépted történeted felbujtó eseményét, tervet adott a főhősödnek, és lebilincselő cselekménycsavart nyújtottál. Most hogyan zárja le története felezőpontját, és hogyan térjen át a felbontásra?
Lehet, hogy mindent leírtál, amit meg kell írnod, de a probléma az, hogy nem tudod, hogyan zárd le a történeted felezőpontját.
A középpontban mindent leírt, amit csak gondol, de a szavak száma még mindig kevesebb, mint a fele a regényében tervezett szavak számának. Mit csinálsz?
Próbáljunk meg válaszolni ezekre a kérdésekre, jó?
Ha elolvassa „Hogyan keltsük fel az olvasók érdeklődését a regénye iránt” című cikkemet, eszébe juthat, hogy azt mondtam, hogy minden regény felezőpontja alapvetően így zajlik; Reakció>Cselekménycsavar>Akció.
A főszereplő szembesül az 1. felvonásból származó uszító eseménnyel, és reagál rá. Ez az, ami bevezeti a történetet a 2. felvonásba vagy a történeted feléhez. A Reakció általában azután következik be, hogy a főszereplő úgy döntött, hogyan érheti el célját, miközben elkerüli legnagyobb félelmét.
Aztán jön a játékot megváltoztató cselekménycsavar, amikor a főszereplő rájön, vagy olyan helyzet elé állítják, ami sokkoló. Ez kihat a terveikre is, és újrastratégia kialakítására készteti őket.
Ezzel eljutunk a középpontod utolsó részéhez, ami a Akció.
Itt kérdezed meg magadtól; Milyen akciót fog végrehajtani a főhősöm a játékot megváltoztató cselekményfordulat fényében?
Ne feledje, hogy a főszereplő minden döntésének a félelmein és tévhitein kell alapulnia. Így lehet a legjobban előrevinni a cselekményt, és tartalmas történetet adni.
Nem helyezheted csak úgy a karaktereidet egy helyzet kellős közepébe, és hagyhatod, hogy guruljanak vele. Saját döntésekkel kell visszavágniuk a cselekménynek.
És minden döntésnek a végső célját kell követnie. Ez az, ami kérdéseket vet fel az olvasókban, majd kíváncsiságot ébreszt. Ezután választ kapnak, melyik a jutalmuk, melyik azután dopamint bocsát ki az elméjükbe, ami örömérzetet ad bennük és több vágyra készteti őket. Ez a pszichológia a történetmesélés mögött, ami miatt az emberek többre éheznek.
Az Akció, amit a főhősöd itt végrehajtana, pont olyan, mint a második felbujtó incidens. Főhősöd egy újabb szituáció elé kerül, amikor újabb lehetetlen döntést kell meghoznia, ami még jobban kiszorítja a komfortzónájából.
De ne feledje, a főhősének félelmei és tévhitei alapján kell meghoznia a döntést. És minden döntésük még nagyobb bajba kell, hogy sodorja őket.
Miért van ez, kérdezheti.
Ez azért van, mert minden, ami történik, csak a katasztrófához vezeti a főhőst, a legsötétebb pillanatukhoz, amikor azt hiszik, minden remény elveszett. És mi lehet ennek jobb módja, mint elhitetni velük, hogy a legjobb döntéseket hozzák?
Ne feledje, mindennek, amit ír, fel kell hívnia olvasóit, és többre kell éheznie, újabb adag dopamint juttatva az agyukba.
De hogyan fogod ezt megtenni a középpontból? A válasz az, hogy építsd fel a történeted második pontjáig.
Mi az a csípőpont? Ez egyszerűen az a pont a történetben, ahol az antagonisztikus erő előretör. A felbujtó incidens után, amikor a főhősöd döntést hoz, az első csípődnek be kell jönnie. Ez az, ami felkelti az olvasók elméjében a kíváncsiságot, és többre éhezik. Sok író izgalmas és kalandos forgatókönyvekkel próbálja elérni ugyanezt a hatást; azonban csak cselekményvezérelt történeteket készítenek, amelyek nem lennének emlékezetesek.
A második csípés pont azután jön be, hogy a főhősöd elkészíti az új tervét a cselekményfordulat eseményei alapján. Ennek a csípőpontnak azt kell mutatnia, hogy az antagonisztikus erő még közelebb van, mint valaha. Ez az, ami feszültséget kelt, és felszabadítja a dopamint az olvasók elméjében.
A történet során kérdéseket, kíváncsiságot, válaszokat és dopaminfelszabadulást szeretne adni olvasóinak. Ez a történetmesélés mögött rejlő tudomány, amely arra készteti az embereket, hogy megszeressék a történeteket, még akkor is, ha nem veszik észre, mitől szeretik őket annyira.
Így zárja be a középpontját; egy csípőponttal, amely az előttünk álló antagonisztikus erőt mutatja. Szeretnél feszültséget építeni a közelgő katasztrófára, amellyel a főhősödnek szembe kell néznie a történeted megoldása során. (Erről egy másik cikkben írok)
Tehát tedd fel magadnak a következő kérdéseket, amikor megírod második felvonásod végét:
Milyen új tervet készít a főszereplő a cselekményfordulat eseményei alapján, céljaik elérése érdekében?
Azt hiszik, hogy az új tervük a legjobb terv, miközben elkerülik a legnagyobb félelmüket?
Milyen módon tud közelebb húzódni a történet ellenséges ereje és feszültséget kelteni?
Ha meg tud válaszolni ezekre a kérdésekre, akkor nem lesz gond a történeted felezőpontjának lezárásával. Ezután beléphet a 3. törvénybe, amely az állásfoglalás.
Milyen más módszerekkel zárod le történeted felezőpontját? Kérlek oszd meg gondolataidat, én is szívesen tanulnék tőled.
