Szóval már kilenc éve vezetem ezt a blogot, de csak az elmúlt háromban kezdtem el komolyan venni. Komoly alatt pedig nem szórványos bejegyzéseket értem, mindig a WordPress-en hálózok, és úgy teszek, mintha tudnám, mit csinálok.
A helyzet az, hogy soha egy fillért sem kerestem a blogommal, és még ha akarnám sem tudom eladni semmit.
De az, hogy nem kaptam pénzjutalmat, nem jelenti azt, hogy nem volt hasznom abból, hogy „profivá válok”, ami a blogírást illeti. Mit adhat tehát Önnek egy domain név és egy fizetős WordPress-fiók? Hadd számoljam meg az utakat.
1. Folyamatosan szívni kell az írást
Nem tudod abbahagyni a szívást, ha nem hagyod abba az írást. A blog fenntartása pedig pontosan ez: te szívsz az örökkévalóságig.
A jó hír az, hogy semmi sem tart örökké. Tehát hasonló szellemben nem fogsz örökké szívni. Mert halott leszel. De addig is élvezheti, ha olyan munkát végezhet, amellyel enyhén elégedetlen, de nem tudja pontosan megmondani, miért.
Jó szerénynek lenni. És szeretem, ha emlékeztetnek rá, hogy egész életemben dolgozhatok, és mégsem jutok semmire az írásommal. Ezért tartom a blogot. Mert ez az emlékeztető az egyetlen dolog, ami miatt keményebben dolgozom.
2. Értékelni fogja, ha fizetnek a szavaiért
„Ne fogadjon el 50 centnél kevesebbet szónként” – mondják. Ők bevett írókról van szó, akiknek a kiadó ajtajában van a lábuk. – Ne hagyd, hogy kihasználjanak. Őket hogy akinek van pénze.
Nos, itt van egy matematikai kérdés. Ugyanannyit fizetnél egy vezető írónak, mint egy juniornak? Mi a helyzet egy gyakornokkal?
Ugyanez a helyzet a koncertírással is. Nem várhatja el egy szabadúszó gyakornoktól, hogy szavanként 50 centes fizetést kapjon. Így természetesen a fiatalabb írók akarat le kell mondanunk bizonyos luxusokról, amelyek a veteránok közé tartoznak.
Az íróknak vagy tapasztaltnak, jó kapcsolatokkal kell rendelkezniük, vagy olcsónak kell lenniük ahhoz, hogy fizetést kapjanak. És képzeld el, hol marad ez a tapasztalatlan, új író? Ugyanaz.
De semmi félelem! Vezess blogot, és szokj rá az ingyenes írásra, és szónként két cent is álomnak fog tűnni!
A fenébe, még a fikciómat is eladnám ennél olcsóbban, ha azt jelentené, hogy mások is elolvasnák.
3. Megszokja, hogy egy üres szobához beszél
Szeretem az írást a nyitott mikrofonos éjszakához hasonlítani. Bárki, aki ki meri vetni a lelkét, szembekerül a közönséggel. Csak nagyon kevés néző jut el ezekre a helyszínekre.
De csináld elég sokáig, és előfordulhat, hogy egy tehetségkutató rátalál a koncertekre. Vagy szívd addig, amíg jól nem leszel, és természetesen megkülönbözteted magad azoktól, akik nem tesznek bele a munkába.
A tömegnek való fellépésnek van egy izgalma, de ahhoz, hogy ezt igazán értékelni tudd, először meg kell szoknod, hogy kétfős tömeggel beszélsz – egyikük az anyád.
Olyan régóta írok blogot, hogy olyan érzésem van, mintha mindig magamban beszélnék, amikor írok, szóval nem baj, ha ezt senki sem olvassa el. De aztán jön egy olyan furcsa olvasó, mint te, és megjegyzést ír, és ez feldobja a napomat.
4. Élvezheti az ötleteiből fakadó kényelmetlenséget, amikor nincs semmi, amivel lejegyezheti őket
A cím mindent elmond.
5. Szociális pillangó leszel
Igen, jól olvastad. A WordPress használata különösen azt a képzést nyújtja, amelyre szüksége van a small talk játékhoz. A fogás? Először hálózatba kell lépnie.
Most olyan ember vagyok, aki szerette a bezárt időszakot. Tehát ha valaki platina tag kártyát kap az Introvert’s Clubban, az én leszek.
Éppen ezért, amikor megkaptam ezt az új állást, amelyhez a hét négy napján idegenekkel kell találkoznom, valójában arra gondoltam, hogy pályát váltok, és éjszakai műszakos biztonsági őr leszek. Vagy egy temető. Legalábbis nem várható el, hogy ott barátkozzak. De elkanyarodok. (Is, Kövess az Instagramon ha szereted látni, ahogy minden nap megküzdök a zárkózottságommal.)
Tehát amikor azt mondom, hogy a WordPress-hez való kommentelés lehetővé tette számomra, hogy alkalmazkodjak a beszélgetésekhez, komolyan gondolom. Lehetővé teszi számomra, hogy minden bekezdésből – vagy a beszélgetés egy részéből – a megfelelő információt kinyerhessem, és túlzott gondolkodás nélkül válaszoljak.
Az egyetlen hátránya, hogy nem küldhetek embereket a Spam mappába, ha kéretlen „egészségkiegészítőket” próbálnak eladni.
6. Elmondhatja a potenciális munkaadóknak, hogy író vagy
Nincs publikált írás? Nincs mit. Bejegyzései közzétett cikknek számítanak. Főleg azért, mert a legtöbb esetben, amikor a munkáltatók a portfólióját kérik, csak tudni akarják, hogyan ír.
És a nyers írásod a blogodban sokkal többet mond nekik, mint egy magazinban szerkesztett darab.
Ráadásul van valami abban, hogy valaki fizetés nélkül ír, ami felmelegíti a munkáltatókat, hogy ténylegesen fizetnek neked.
Ha lenne pénzem írók felvételére, határozottan szeretném azt a jelentkezőt, aki önszántából ír, szemben azzal, aki soha életében nem törődött azzal, hogy bármit is írjon.
7. Élvezheti a munka által okozott stresszt munka nélkül
Visszahúzódik a „stressz” szó említésétől? Lehet, hogy túl ideges neked? Túl szigma férfi vagyok, YOLO GaryVee?
Bár komolyan gondolom. A stressz jót tesz neked. Legalább egy egészséges mennyiséget. Korábban is részem volt abban a kiváltságban, hogy stresszmentes lehetek. És nyugodtan kijelenthetem, hogy stresszmentesnek lenni valójában elég megterhelő, és az életem stresszes időszakainak átélése lehetővé tette, hogy fejlődjek.
Furcsa paradoxon, de igaz. Egy Mai Tais életet adhatok neked a tengerparton, és valószínűleg könyörögni fogsz egy blogírási határidőhöz a hét vége előtt.
Ezt kapom a blog fenntartásából. Már három éve hetente publikálok, és semmiért nem fogom megszakítani ezt a láncot. Ezért van az, hogy amikor hétfő van, és nem írtam egy bejegyzést keddre, elkezdek lemondani az összes haszontalan tevékenységről, mint például a doom-görgetés a telefonomon, hogy beszélhessek egy üres szobában.
Csak annyit kell tennem, hogy abbahagyom a WordPress-fiókom fizetését, és megszabadulok a heti stresszhatásoktól, amelyek annyira kísértenek. De ez lesz a megfelelő Mai Tais a tengerparton. És sokkal inkább józan maradok, ha érted, mire gondolok.
Jó úton jársz
Ha ezt olvasod, nagy eséllyel maga is blogger. Valószínűleg megkérdőjelezted a továbblépés okait, és tudom, hogy ha valaha is írtál blogot, akkor biztosan meggondoltad, hogy abbahagyod.
De néha nem az eredmények eléréséről van szó. Néha arról van szó, hogy megtaláljuk az értelmét a műben, bár lehet, hogy nincs is.
Tudom, milyen hálátlan tud lenni a blogírás. Mert nem sok oka van annak, hogy valaki évekig ezt csinálja. De most felsoroltál hét okotgondolnád, és igazad lenne.
De mindezt én találtam ki. Be kellett tartanom a határidőt, ezért elő kellett állnom valami.
A furcsa azonban az, hogy inkább örülök az eheti darabnak, és nem jöttem volna rá, ha nem lett volna megtisztelő ez a poszt.
Szóval igen. Tartsd meg a blogodat. Az indokaid később jönnek.
Őszinte leszek: kérem az e-mail címét. Ez azért van így, hogy továbbra is több (exkluzív) tartalmat küldhessek Önnek, arra az esetre, ha ez az oldal leállna. Ráadásul ingyenes útmutatót is kapsz a blogod bővítéséhez.
